1. tévhit: „Mindenki egy kicsit OCD-s”

Valóban sok embernek vannak szokásai, rutinjai vagy kisebb rigolyái. Az OCD azonban nem egyszerű szokás. 
A kényszerbetegség lényege, hogy az érintett ismétlődő, kéretlen gondolatokat él át, amelyek intenzív szorongást váltanak ki. Ezt a szorongást különféle kényszercselekedetekkel vagy mentális rituálékkal próbálja csökkenteni.

Az OCD tehát nem személyiségjegy, hanem pszichés állapot.

2. tévhit: „Az OCD-sek veszélyesek”

Sokan megijednek, amikor hallanak agresszív vagy erőszakos kényszergondolatokról. A valóság éppen ennek az ellenkezője. Az OCD-s személyeket általában rendkívüli mértékben megviselik ezek a gondolatok. Nem azért, mert szeretnék megvalósítani őket, hanem azért, mert rettegnek attól, hogy esetleg igazak lehetnek.

A kényszergondolat nem egyenlő a szándékkal.

3. tévhit: „Ha ilyen gondolataim vannak, rossz ember vagyok”

Szinte minden embernek vannak időnként furcsa, ijesztő vagy akár elfogadhatatlannak tűnő gondolatai. A különbség nem a gondolat tartalmában van, hanem abban, hogyan reagálunk rá. 
Az OCD-ben szenvedők gyakran túl nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a gondolatoknak, ezért azok „beragadnak”, és erős szorongást váltanak ki.

A gondolat nem bizonyíték a jellemre.

4. tévhit: „Ha megnyugtatom magam vagy elvégzem a rituálét, megoldódik a probléma”

A kényszercselekedetek valóban csökkenthetik a szorongást, de csak rövid időre. A megkönnyebbülés után a szorongás rendszerint visszatér, gyakran még erősebben. Emiatt egyre több ellenőrzésre, ismétlésre vagy megnyugtatásra van szükség.

Ez tartja fenn az OCD ördögi körét:

• kényszergondolat,
• szorongás,
• kényszercselekedet,
• átmeneti megkönnyebbülés,
• még több szorongás.

5. tévhit: „Az OCD mindig látványos”

Sokan azt gondolják, hogy az OCD csak külső viselkedésekben jelenik meg. Valójában számos kényszer láthatatlan.

Ilyenek lehetnek:

• fejben történő számolás,
• imák ismétlése,
• bizonyos mondatok újra és újra történő elmondása,
• folyamatos önellenőrzés,
• mentális megnyugtatások keresése.

Az úgynevezett „Pure OCD” esetében a kényszerek jelentős része kizárólag belső, mentális folyamat.

6. tévhit: „Az OCD csak a rendmániáról és a tisztaságmániáról szól”

Ez talán a legismertebb félreértés. A renddel és tisztasággal kapcsolatos kényszerek valóban léteznek, de az OCD ennél sokkal szerteágazóbb.

Megjelenhet például:

• agresszív kényszergondolatok formájában,
• vallási vagy erkölcsi témák körül,
• kapcsolati bizonytalanságokban,
• egészséggel kapcsolatos félelmekben,
• szimmetriára való törekvésben,
• felhalmozásban,
• testi érzetekkel kapcsolatos megszállottságban.

7. tévhit: „Az OCD csak gyermekkorban alakulhat ki”

Sok esetben valóban gyermek- vagy serdülőkorban jelennek meg az első tünetek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felnőttkorban ne kezdődhetne el a betegség.

Erős stressz, traumatikus események vagy hosszabb ideig fennálló szorongásos állapotok felnőttkorban is előhozhatják vagy aktiválhatják az OCD-t.

8. tévhit: „A gyógyszer önmagában megoldja az OCD-t”

A gyógyszeres kezelés sok ember számára jelentős segítséget nyújthat. Ugyanakkor önmagában nem minden esetben elegendő. A kutatások szerint az egyik leghatékonyabb kezelés az ERP (Expozíció és Válaszmegelőzés) terápia, amelyet gyakran kognitív viselkedésterápiás elemekkel kombinálnak.

A legtöbb esetben a hosszú távú javulás a terápiás munka és a tudatos gyakorlás eredménye.

9. tévhit: „Ha nem végzem el a rituálét, biztosan történik valami rossz”

Az OCD egyik legnagyobb csapdája, hogy a szorongás valós veszélyként érzékelteti a félelmeket. Az érintett úgy érezheti, hogy a kényszercselekedet megvédi őt vagy a szeretteit.

Valójában azonban a kényszerek nem csökkentik a veszélyt, hanem fenntartják a szorongást és magát a betegséget.

10. tévhit: „Az OCD gyógyíthatatlan”

Az OCD valóban lehet krónikus lefolyású állapot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy reménytelen lenne. Megfelelő terápiával, gyakorlással és támogatással a tünetek jelentősen csökkenthetők, sok esetben pedig akár szinte teljesen megszüntethetők.

Sok OCD-vel élő ember képes teljes, értékes és szabad életet élni.